Fülöp Kálmán: Néma kavicsok
A mindennapok
történései,
lecsurgó néma
kavicsok tekintetében
rejlenek, és nem fáj
a hajnalok
rám szakadó csendje,
mert rendre felrázom
önmagam a levertségből,
akkor is, ha
nyomaszt a gond,
s az egyedűllét
kapaszkodó gyökerei
kiszakitanak az időből –
mikor a holnap arcán
rügyet hajt a mosoly,
a pillanat édes magányát
az új nap vállára teszem.
Pusztai Péter rajza