Szente B. Leventének


Ülök az élet asztalánál, feszül a csend,
Pattog az ige, de engem már figyel a rend.
Osztja a kártyákat a hóhér, és játszhatok,
Álmokkal, vágyakkal, de falra is mászhatok.

Az idő nem siet, de kéne cselekednem,
Egyre nagyobb az ingerküszöb, tét a létem.
Már tombol a tömeg, ki legyen az áldozat,
A hatalom mindig játékszabályt változtat.

Ha nyerésre állok, körém gyűl a zűrzavar,
Farizeus kiabál, enyém a kincs, pazar.
Kilépek e térből, ez nem az én világom,
Felülkerekedek örök földi vitákon.

Szembe jön egy vak, csak tapogat, s egyet mordul,
Botját, s a pénzét ellopták, hiába koldul.
Kölcsön adom a hitemet, a pénz nem gyógyít,
Egyszer az Isten mindenkit magához szólít.

(Csernátfalu, 2020. május 21.)