I.

az író dolga megírni
a valóságot, ahogyan élte, látta
véleményét, ahogy gondolta
hogy a világ arcába kiáltsa

nem messiás, aki tudja
mikor merre kell menni
mit más csak otthon mond ki
ő közzé gondolja

szerencsésnek hiheted
feljutott arra a dombra
hol kakas kiabál reggel
nem a világ megváltója

az íróval nincs gond
ha hatni tud, embernek sara
ha látását, véleményét
nem vállalja, vagy szólni lusta

mikor gyilkos a hangulat
hétszer gondold meg barátom
kinek szavát, mit fogadsz meg
ha már a tiéd a sufniban

azt a kakas is tudja jól, ha
nem jól rikkant, széttéphetik
tyúkok serege ront neki
ha kedvük telik

mérlegre kerül, amit kimondtál
nézz magadba, nem találsz mást
mint kínos magyarázkodást
igazságod után

nem emészt remegő gyomor
reggelit, ebédet, vacsorát
egyenes járáshoz tartás kell
ne higgyen részegnek bokor

megalkudunk egymással végül
ki kenyérért, ki egy jobb szóért
egy kalapért, más esernyőért
vagy karodért, mert éppen szédül

vond le a konzekvenciát
nem tolhatod a léted másra
ki-ki magáért felel majd
ha hívják interjúvolásra

II.

túl akarok jutni az egészen
egyversben, egymondatban
mindent felírni a papírra
de nem tudok, csak részben

görög az idő irgalomban
még nem ad fel, nem ad ki
nála senki azt, hogy ki vagyok
nem tudja jobban

a dolgok végkifejlete
a szusszanás is öröm
elfelejtem, hogy feladat
csodálom, kivel nincs pöröm

egyezés kellett volna
ne verjen szó, szeléből homok
értsen meg már a másik
ne legyen konok

Attila, nálad vagyok újra
idéznek ördögök, angyalok
vigasztalanul boldog lehetsz
én az vagyok

örülök minden napnak itt
mosolyog, ha süt, ha havaz
mondják, a pillanat múlik
de nélkülünk is itt marad

Megjelent A Hetedik Irodalmi Folyóirat és Kulturális Alkotóközösség 2. antológiájában – 2022 áprilisában