Ódon vár. Repkény zöldje őrzi.
Bujdosó múlt, Janus-arcú jelen.
Visszhang nélkül alig lélegezve várok
egy szót, amiért érdemes.

Várok egy csodát túlélő földemen.
Ellopott remény után vigaszként mi jöhet?
Hitvány valóság nehéz pora fed
múltba süllyedt várat, éneket.

Még közös a szó, az emlék.
Távoli lélekpart, elérni nehéz lett.
Intek, a mozdulat már szobor, de
kevesen látnak akik néznek.

**********************************

Fogy a hit, mit a semmi ápol.
Ki vezér lehetne, magáért gagyog.
A célra csak bambul, mint a szóra,
mely az értelemig nem hatol.