Kieszed a tányérkánkból
az összes embert, aki jó volt,
mit számít neked az élet –
kenyérmorzsa, cseresznye,
bármi, lesz még elég,
nem vásik a fogad.

Egy lányt megfojtanak,
egy fiú szívrohamot kap,
egy öregember távozik –
olyan mindegy neked,
ki sír utánuk, miért:
támadjanak fel.

Az ember küzd a magassal,
szeretné érteni, szeretne
hinni benne, de mégis
mit vétettünk, mit vétettek ők?
Kiáltásunk üres égre üt,
úgy tűnik ilyenkor.

Az egyik nem mehetett békével,
a másik nem is tudta, hogy megy,
a harmadik tán igen.
Szóval lehet még válogatni is!
Cinikus vagyok, pedig csak
félni nem tudom, hogyan kell.

Forrás: szerző FB-oldala