Pályaudvaron várok indulásra,
a városon még hajnal dereng.
Nem gondolok semmilyen csodára,
de rálátok amire érdemes.
Két szürke fa tövén a téren,
három ember ébred
kartonra vetett ágyon.
Még zöld a fű, a fény meleg,
a fiatalabb karját nyújtja,
nehezen kel a két öreg.
Fárasztó a reggel, akaratlan látom,
az asszonyon fehérnemű se lebeg.
Szatyorban őrzött kincseire néz,
benne könnyű a rend.
Az élet néha szatyorba fér,
az is egyetlenegy.
Mezítláb van, lábán dombormű erek,
fehér haján virágos kendő,
ölében kopott a táska – ez a trend.
Mereng maradék kincsein:
biblia, fésű, és tükre
kék bársony keretbe volt máshol, n.