A pokolból hordjuk a márványt a hegyre,
S a romok hidegével oltjuk a tűzet.
Kénszagú felhők simogatják a fűzet,
S szemünkben dobókocka fordul mindegyre.

Rózsa Sándor Déván ugratja a lovát,
Lovam menj a várba, nézd meg ott vagyok-e?
S a kocsmárosok júdáspénze csörög-e?
Sújtólég huzata kavarja a csodát.

Jézustól kérdezte Mária Magdolna,
Üres a sír, kit keresel te idegen?
Ugrat a hit is, ott a sziklaszigeten,
Dinamit robbantott fészekben, ha volna.

Ne botránkozzon meg senki, se tanítvány,
Erény is érték, Úrban abszolút mérték.
Szeretet, bölcsesség, irgalom, s az érzék,
Emberré varázsol, ne légy többet hitvány.

Jókedv, derű, csipkehálóban égzengés,
S a feltámadás, hátat fordít a napnak.
Menny s a pokol, ideiglenes alkalmak,
Másféle hajnal jön, és nem lesz gyötrődés.

Máriát megszökteti Sándor a lován,
Mesehősökkel és profi színészekkel.
Keverednek a hazajáró lelkekkel,
Krisztust leírta Róma, itt maradt Déván.

(Szabadka, 2015. március 13.)

1. welkens ildiko:
   2022. június 1. 15:00

   a verseid mindeg nagyon megrazoan szepek köszönök minden küldemenyt ildoko