Hallom a robajló csendet
Amint vadul dörömböl
Aritmiásan szívemen
Égő sebemmé lettél
Észrevétlen elmentél
Könnycsepp lehunyt szemen…
Árva tárgyakban életed
Vergődik kegyetlenül
Amíg retteg a képzelet
A való elmenekül
Képeid, színeid, vásznak
Az üresen maradt ágyad
Szobák homálya, bennem
Hang suttog: – egyedül lennem
Sorsom már, végtelenül –
Sorsod, tetteid, vágyad
Beburkolja az este
Még megrebben a lélek
Hamvad a szerelem teste.
Hallom a robajló csendet
Napra nap, éjre éj
Motozok, őrzöm a rendet
Mert várlak még – ne félj

Budapest, 2022 május 30.