Ez volt a címe annak a kerekasztal-beszélgetésnek, mely során Krusovszky Dénes költő, író és László Noémi költő vallott a gyermekversekkel kapcsolatos olvasói és írói élményeiről Farkas Kinga, a Cimbora folyóirat főszerkesztőjének kérdéseire válaszolva. Az eredeti programban Balázs Imre József költő is megjelent, aki azonban igazoltan hiányzott.
A meghívottak elsőként arra a kérdésre válaszoltak, hogy miért a saját gyermekhangjukon szólaltak meg először a gyermekirodalomban a Mindenhol ott vagyok és a Feketeleves című köteteikkel. Krusovszky első gyermekkötete „a szokástól eltérően” még az első gyermeke megszületése előtt megjelent, ez inkább irodalmi kísérletezés volt, amiben azt próbálgatta, hogy tudja-e gyermekversekben is használni a már kialakított költői nyelvét. Mint kiderült, így közvetlenebbül lehet reagálni a világ dolgaira. Tavaly megjelent Azóta őzike című második gyermekverskötete megszületésénél már a gyermekei és a járványidőszak is szerepet játszott, mely lehetőséget kínált az intenzív családi együttlétekre.

László Noémi bevallása szerint gyermekként kezdett verseket írni, de ezt abbahagyta, majd kamaszkorában újrakezdte. Mint kifejtette, a gyermeki lét az önkifejeződés határtalan lehetőségeit kínálja, minden gyermek művésznek születik, de ezt az iskola kiöli belőlünk. Ő elsősorban nem arra törekszik, hogy gyermekeknek írjon verset, hanem hogy hangot adjon a benne élő gyermeknek, aki valójában mindannyiunkban ott van. 2007-ben írta meg a Feketeleves jó részét, amikor megtudta, hogy várandós, tehát ezután „a felnőttek csapatában kell játszania”.

Köteteik címadásáról meséltek ezután, majd olyan verseikből olvastak fel, amelyekben filozofálnak a gyermekek. Mint elhangzott, érdekes asszociációk vannak a gyermeki gondolatmenetben, mely inspirálóan hat és irigylésre méltó a felnőttek számára.

A gyermeklíra hagyományairól is szó esett: a beszélgetők egyetértettek abban, hogy a magyar gyermekirodalom gazdagságához az is hozzájárult, hogy a múlt rendszerben csak ebben a műfajban tudtak őszintén és szabadon megszólalni a költők. Gyermekkori kedvenceikről is vallottak, akiket ők maguk elődeiknek tartanak. Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Orbán Ottó, Zelk Zoltán, Csoóri Sándor, Kovács András Ferenc, Jancsik Pál, Szi­lágyi Domokos, Markó Béla, Visky András és Hervay Gizella neve hangzott el, akik mind részét képezik annak a csomagnak, mely fontos szerepet játszott az életük és költészetük szempontjából. Olyan írók neve is felmerült, akik csak egy kötet erejéig tettek látogatást a gyermekirodalom területére, de abban jelentőset alkottak (Oravecz Imre, Takács Zsuzsa, Kukorelly Endre). Az említett szerzők mellett, akik kimunkált, dallamos költői eszközökkel, de nem gyerekhangon szólalnak meg, a 80-as években robbantak be Magyarországra a skandináv típusú gyereklíra képviselői, akik olyan merész témákat tudtak megközelíteni, melyek csak gyermeki hangon voltak elérhetőek.

Arról is kifejtették véleményüket, hogy mi olthatja bele a gyermekekbe az irodalom szeretetét – a gyermeklapok igényessége és a szülők felelőssége is felmerült ilyen szempontból. Sokat hozzáad a gyermekirodalom befogadásához az illusztráció, és a magyar könyvkiadás rendkívül szerencsés helyzetben van ilyen szempontból – hangzott el. Köteteik illusztrátorait – Baranyai B. Andrást, Keszeg Ágnest, Rofusz Kingát – világszínvonalú művészeknek tartják, akik nem alárendeltek az írónak, inkább az írók érezhetik megtiszteltetésnek, ha fantáziavilágaikba befogadják őket. Befejezésül újabb versek hangzottak el.

Forrás: Népújság, 2022. 31., kedd, Közélet