A Tranzitban én többször voltam részeg,
bár igazán csak enyhe talpalatnyit,
míg körülvettek Bellák és a Bandik,
s egyre kevésbé lettem aztán félszeg,
oldogattam olasz módra a skandit.

A fák alatt, míg lehelt rám a Dal Dick,
fröccsöket ittam, hátha megelégszek,
fiókámtól nem menekül a fészek,
s a melankóla belém már nem sajdít,
míg az italtól lassacskán elégek.

De ennek ellentmondanak a tények,
s az Isten is azt mondja: maga sandít!
Ne reméljen a nyugalommal randit,
mert különös dolgok bizony a gének!
Lásson Önben a nettó farkasvakhit.

Hát felhúztam egy újabb tiszta zoknit,
s a holdra reggel óvatosan lépek,
nem csábítanak immár szép remények,
bennem elsüllyed lassan már a Tranzit,
és sebemre tapaszt magamból tépek.

Forrás: szerző FB-oldala