Mámoros a Pünkösd-váró reggel.
Illatokban úszik a táj. A fény
tűzzománc rojtot rajzol Keletre.
Zsong bennem, zsong egy kósza költemény.
Eresztékében megroggyant ajtó,
messziről fájom a kapuszárnyat,
lelkemben megcsikordul a hajnal,
de tarkállnak már a virágágyak.
Nehéz sóhajom fülledve porzik,
macskakövek sebzik fel kezemet,
emlékeim gyökerébe botlom,
de az Ég halványkéke betemet
bazsarózsák bomló illatába.
Ígéretét Nap szelébe mártom:
Fehér galamb száll a tájra. Röpte
megértő mosolyt fakaszt a számon.

2022. június 3.