A rendszerváltozás után az össz­magyarság egyik legjelentősebb vallási és immár nemzeti ünnepévé vált a pünkösdszombati csíksomlyói búcsú. Máig tartja magát az a legenda, miszerint a búcsú eredete a hargitai, Tolvajos-tetői vagy nagyerdei, illetve lónyuggatói csatához köthető – ki, hogyan ismeri –, ám ilyen csatáról nem tud a korabeli történetírás.

Valaminek a vélt vagy valós történetéről először a legendákból, mesékből szerzünk tudomást. Legalábbis így volt ez még a gyerek- s ifjúkoromban, amikor még nem ömlött szembe az ellenőrizetlen információdömping. Aztán, ahogyan nő az alany, kiszűri a történetekből, mi a valós, s mi legendaszerű elem. Ha tudja. Vagy, ha akarja. Avagy mindkettő. Szent László története mesebeli elemekkel tarkítva maradt fenn, s ez így van jól, hisz mindenki tudja, legendáról van szó, ha egyes műemlék templomaink falképeit nézegeti. De vannak olyan legendák, melyeknek helye a mondavilágban van, s ártanak, ha valós tényként kezelik. Ilyen a csíksomlyói búcsú eredetlegendája.

Ebben nagyvonalakban arról van szó, hogy 1567-ben János Zsigmond fejedelem Csík, Gyergyó és Kászon székeket is unitárius hitre szándékozott téríteni. A hittérítőket a nép kicsúfolta és elűzte. Erre a fejedelem elhatározta, hogy a vidék hithű lakosságát erőszakkal téríti át Dávid Ferenc hitére. Ekkor lépett színre István gyergyóalfalvi pap, aki arra buzdította a népet, hogy vonuljon Csíksomlyóra, a Boldogságos Szűzanyához, és készüljön fel egy esetleges összeütközésre a fejedelem hadaival. A pap felhívásának óriási hatása volt, s a gyergyóvidéki és csíki falvak lakossága Csíksomlyóra vonult. Itt szereztek tudomást arról, hogy a fejedelem hada már útban van Csík felé. Ekkor a férfiak hadrendbe sorakozva elindultak a Hargita Tolvajos-tetői átjárója felé, és az ún. Lónyugtató helyen megütköztek az ellenséggel, szétverték és megfutamították János Zsigmond hadát, majd utána diadalmasan vonultak vissza Csíksomlyóra, ahol hálát adtak a Szűzanyának a segítségért, hogy meg tudták védeni őseik szent hitét. Ettől az évtől kezdve a székely katolikusok keresztaljákba szerveződve, minden pünkösdszombaton Csíksomlyóra vonultak – szól a legenda.

Ez így élt, és él még mai napig. Ám kezdtek megjelenni cáfolatok. Rugonfalvi Kiss István debreceni történész professzor, Fodor Sándor csíksomlyói származású író, Simén Domokos unitárius lelkész, majd Tódor Csaba és a legteljesebben Mohay Tamás, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem etnológia- és szociológia szakos professzora cáfolta az eredetlegenda valóságtartalmát. Utóbbi a csíksomlyói pünkösdi búcsújárás – Történet, eredet, hagyomány című, 2006-ban megjelent könyvében körüljárta a legendát. Az írott történeti források alapján arra a következtetésre jutott, hogy mivel a csíksomlyói pünkösdi búcsú eredetmítosza először csak a 18. század végén bukkan fel a rendelkezésre álló forrásokban, vagyis az 1567-es ún. nagyerdei csatának a korabeli dokumentumokban nincs nyoma, következésképpen a búcsú általánosan ismert eredettörténete nem egyéb, mint katolikus egyházi értelmiségiek által irányított tudatos mítoszképzés, „szerkesztett hagyomány” vagy „hagyományalkotás”.

A Magyar Unitárius Egyház elnöksége több éven át közleményben emelt szót „az évente visszatérő hamis legenda ellen”, amely a csíksomlyói búcsú eredetét János Zsigmond 1567-es állítólagos hittérítő hadjáratához kapcsolja. Erdély első fejedelmének nem volt ilyen jellegű hadjárata, az unitárius felekezet intézményesüléséről nem lehet beszélni 1568 előtt. A Magyar Unitárius Egyház szerint a csíksomlyói búcsú felbecsülhetetlen értékét nem növeli egy hamis történethez való kapcsolása, ezért azt kéri mindenkitől, hogy álljanak el János Zsigmond fejedelem és az unitárius felekezet történelmileg megalapozatlan bemutatásától.

A csíksomlyói ferences rendház egy 2017-ben kiadott közleményében már nem jelenik meg János Zsigmond.
A boldogságos Szűz Mária tisztelete egykorú a ferencesek Csíksomlyón való letelepedésével, amely az 1440-es években történt. Templombúcsú napján a környék népe összegyűlt Csíksomlyón. Ez a Mária-tisztelet gyarapodott az idők folyamán. Ezért gyűltek össze 1567 pünkösdszombatján is a székelyek Csíksomlyóra: segítséget kérni hitükben való megmaradásukhoz és hálát adni Istennek és a Szűzanyának a segítségért. Megfogadták, hogy nem valaki vagy valami ellen emelnek szót, hanem Istenbe vetett hitüket erősítik, ennek emlékére minden pünkösd szombatján egységesen elzarándokolnak a Szűzanya tiszteletére Csíksomlyóra. Így indult el a pünkösdszombati nagy zarándoklat – jelzi a ferences rendház, mely hivatalosan már nem hivatkozik a nagyerdei csatára, sem az unitáriussá vált János Zsigmond erőszakos térítésére, de az 1567-es évszámot megőrizte.

A nagyerdei csata története legenda. Az ellenben nem legenda, hogy a reformáció megtorpanására valami módon valóban sor került a Székelyföld közepén, és hogy ebben a katolikus székelység ellenállásának is döntő része volt. A csíksomlyói pünkösdi búcsú pedig századok óta ennek az ellenállásnak, a hithez való ragaszkodásnak győzelmi emlékünnepe, összegez Mohay Tamás könyvében.

A csíksomlyói búcsú ma sokkal több, mint egyszerű búcsú. Felekezettől függetlenül nemzeti zarándoklattá vált, Csíksomlyó magyar nemzeti kegyhellyé, ahol együtt ünnepel a világ magyarsága. Tekintsünk rá így.


Forrás: Háromszék, 2022. június 3., péntek