Gergely Tamás: Önmagával
– Mizújs? – tudakolta Vadmalac a komájától. – Mitől vagy annyira megszeppenve?
A koma tördelte az ujjait, színtelen volt az arca, mert a vér kiment belőle, suttogva megvallotta:
– Én néha beszélek önmagammal. Olyankor mintha ketten lennénk. Elvisznek?
Úgy értette, gyűlésnek minősül a skizofrén figura… És nincs rá engedélye.
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza