mint a vércse úgy repülnek
rád ragadnak, lelkesülnek
bűnös ez is, nincsen isten
vagy mégis van, nem kerül el
ítélete senkit, őt sem
hiába hirdeti fennen
’megbocsátott a jóisten’

pedig azt tette testvérem
jogosan csúfolódsz velem
lelkem rajta, ezt is bánom
de azt jobban, hogy elcsúsztam
banánhéjon, hiúságon
mikor édes ízét számban
éreztem a kegyelmének
mikor kisimított bennem
gyűrődést, repedéseket
s az egészet azzal kezdte
hogy a szívem kicserélte
azóta is ezzel élek
és ilyenkor újból bánat
fog el, de ő emlékeztet
hogy kegyelme ma is újul
míg nap van az egek alatt
s felettük ott van még Ő
a Fiú, aki csak készül
visszajönni, visszavenni
mindent, mi az övé itt lenn
benne velünk, bizony Isten
aztán ott fenn a mennyekben
hogy mérlegel tudja Isten
de a vizsgán, aki átment
nem bukik meg, bizony hogy nem
pecsétje van rá Őtőle
ki a vérét kionttatta
azzal, akik áldozatát
nem fogadták, nem fogadta

Édes Uram, Aki Eljössz
bárhol lennék, utánam jössz
és elviszel engem innen
üres lesz a helyem itten
de nem bánom, de nem bánom
Te vagy nekem a világom
(Jel.1:7)

2022-06-06