KI TALÁLJA MEG?

F. hó 12-én délután 4 és 5 óra közt özv. Licsko Jánosné, született libiti, legéndi Horváth Klarisz magánzónő, a takarékpénztári épülettől kiindulva, a főpiaczon, káptalan és csillag-utcán át haladva hazafelé ment, midőn a Lieszkovszky-féle ház előtt rémülve vette észre, hogy tárczáját elvesztette. A rendőrségnél rögtön jelentést tett s előadta, hogy a kétfelé nyíló fekete börtárczában 2 db ezres bankjegy (egyiknek hátlapjára tintával irva Horváth Klára) továbbá 27—28 db körmöczi arany és egy 2 rőt hosszú, 9 arany súlyú, 60 frt értékű női arany nyakláncz, melynek horga le van törve, és egy két év előtt Püspök-Ladányban özv. Kurucz Pálné nevére kiállított váltó volt. A becsületes megtalálónak 100 frt jutalom biztosittatik.

Váczi Közlöny, 1866/II/14

IMA 1886-ból

A félegyházi lapokban olvastuk a következő „Miatyánkot,“ melyet, miután ránk is nagyon illik, érdemesnek találtunk a közlésre: „Mi atyánk.“ Szépítő bizottság! ki lakozol ismeretlen helyen. Jöjj el már egyszer a te országodba s légyen meg erős akaratod, mint meg van az más városokban. — A mindennapi járókelőknek adj már egyszer jó járdát. Foltoztasd ki, ha már mással nem, legalább lapos kövekkel — utczáinkat… Mert mi már nem győzzük vágni tyúkszemeink sokasságát s talpaltatni czipőinket. — Ne gázoltasd velünk a térdig érő sarat s ne szagoltasd velünk a csatornák illatát. Add meg nekünk azt az örömet, hogy legalább az átjárókat tisztítsák meg útkapa- róink, s ne engedd, hogy az összehordott sárkupaczokat mi hordjuk szét talpainkkal. — Bocsásd meg vétkeinket, hogy néha-néha az újbortól kissé későre jövünk haza, s akkor mi is megbocsájtunk az ellenünk vétő sötét lámpáknak, melyek csak holdtöltekor világítnak versenyt a borús ég fellegei között bujkáló udvaros holddal. — Mert tied a hatalmas felszólalás dicsőséges joga most és mindaddig, míg helyedet más bizottság el nem foglalja. — Amen.

Váczi Közlöny, 1886/1