GAGYI LÁSZLÓ
Olyan a lelkem…

Olyan a lelkem, mint egy gyönyörű liget,
elvarázsolt tóval a közepén.
Tükör a tó s ha a kacér Hold belenéz,
elárad elvarázsolt kertemen a fény.

Hajnalban, mikor merengő holdsugarat
lángoló nap vált — élek és boldog vagyok.
Dalra gyújtanak az elbűvölt madarak
s feszengenek a boldog, ujjongó dalok.

Titkok földje ez. Mindig hallgatnak benne
a fényes dolgok s az elvarázsolt fák,
csak én tudom, hogy itt tündérek játszanak,
Oberon űzi a bájos Titániát.

Titok a liget, a dal, a tó és a Hold,
én magam is mély, örök titok vagyok,
gyönyörködöm ebben az ünnepi kertben,
de gyötrő titkairól mélyen hallgatok.

1985

Újraközlés: Népújság, 1990. május 11.

–
SZILÁGYI DOMOKOS
A versírás is…
(JAMBUSBAN)

A versírás is elmebaj.
Ah, rendes ember elve, hajh,
bocsánatosképp lesz ilyen —
közelien és messzién
beszámíthatók csak alig
ezek a rímelő palik;
bizony, az ember gondja-sorsáit
alig tanácsos bízni borzsák,
nőcsábász, s ég-tudja-milyen
pofákra közel-messzien.

Idegek kötéltáncosi,
előállt a mentőkocsi,
mert rendes ember elve, hajh,
a versírás is elmebaj.
*
LEKCÉMA 1990-ből
Jönnek a fagyosszentek

— Pongrác!
— Jelen!
— Szervád
— Jelen.
— Bonifác!
— Jelen.
— Bürokrác!
— Jelen!
— Demokrác?
—?????

Népújság, május 12.