Tolsztoj, aki megvetett és elutasított minden hatalmat, államot, egyházat, hadsereget? Akinek krisztusi anarchizmusa nemcsak a háborút tiltotta, de mindenféle emberölést, halálbüntetést, sőt az állatok megölését is? Aki a Háború és békében nemhogy nem „dicsőítette” az orosz hadsereget, hanem a háború embertelenségét, feleslegességét, idegenségét, kisszerűségét írta le hatalmas történelmi pannókban és fullasztó kisrealista pillanatképekben? Tolsztoj, aki a II. Sándor cár elleni merénylet után levelet írt a miniszternek a narodnyikok kivégzése ellen protestálva, és a minisztertől – jogosan! – azt a választ kapta: „Az ön istene nem a mi istenünk!”?

Tolsztoj, akit egész életében kozmopolitaként, hazátlanként, pacifista bolondként gyaláztak? Tolsztoj, aki ezeket a gyalázkodásokat egytől-egyig büszkén elfogadta? Tolsztoj, aki szerint a hazafiság „durva, káros, szégyenletes és rossz, és ami a legfontosabb – erkölcstelen”? Aki szerint a nacionalizmus sosem a parasztok és a munkások érdeke és gondolata, hanem az uraké; Tolsztoj, aki szerint az államok és birodalmak mindig az urak érdekeit szolgálják?

Ő lenne a nagyorosz sovinizmus és az orosz birodalmiság szimbóluma? Ő, akivel soha, semmiféle állam és birodalom nem tudott zöldágra vergődni? Egy szakállas, mezítlábas, darócba öltözött rajongó, egy vegetáriánus, anarchista szent őrült? Az erőszakmentes ellenállás egyik feltalálója? Akit kiátkozott az egyháza, bár a számukra is világos volt, hogy inkább Tolsztoj átkozta ki őket?

Nem értem. Aki olvasta a Háború és békét, nem gondolhatja komolyan, hogy Tolsztoj az orosz hadsereget dicsérte benne (jó, Szergej Bondarcsuk, aki rémes szovjet szuperfilmet rendezett belőle, így gondolta, de az egy másik történet). „Téves csatatér” ez a Tolsztoj, hogy Domonkos Istvánt idetorzítsam.

Persze, a csataterek mindig tévesek.

A szerző Facebook-bejegyzése 2022. június 9-én.

A szerkesztő megjegyzése

Konok Péter szintén tegnapi – korábbi – két bejegyzése, ugyanerről:

Az ukrán oktatási miniszterhelyettes bejelentette, hogy kiveszik a tananyagból A háború és békét, mert az, úgymond, „az orosz hadsereget dicséri”. Pár nappal ezelőtt az ukrán kormányzati szervként működő Könyvszövetség elnöke nyilatkozta, hogy az ukrán közkönyvtárakból eltávolítják – többek között – az orosz klasszikusokat, Puskint, Csehovot, Dosztojevszkijt és másokat, és a köteteket (úgyis nyersanyaghiány van) bezúzzák.

Tolsztojt, Puskint, Turgenyevet, Gogolt, Bulgakovot, Goncsarovot, Paszternakot és társaikat amúgy Putyin Oroszországa is nyugodtan betilthatná, mivel írásaik általában nemigen felelnek meg a mai orosz állami sztenderdeknek, hiszen részint egy elidegenedett hatalom abszurditását mutatják meg, részint arról írnak, hogy az ember – minden ellenkező látszat és hatalmi igény ellenére – összetett, gondolkodó, társadalmi lény, nem pusztán gépcsavar és ágyútöltelék.

Az ukrán kormányzat csinovnyikjai ezzel leginkább azt bizonyítják, hogy nem csupán Tolsztojt (és megannyi más írót és művészt, kőfaragót és balett-táncost) nem értik, hanem magát a civilizációt sem: Tolsztoj műve (most maradjunk csak ennél) az egyetemes emberi kultúra része (ahogy ezt a jórészt amúgy nyugati kultúrát becézni szoktuk), a könyvek listázása, betiltogatása és megsemmisítése pedig az egyetemes hatalmi kultúraellenességé. Putyinnak és aljas háborújának nem fog ártani, ha az ukrán iskolások (és felnőttek) nem olvasnak többé Tolsztojt és Babelt (nem néznek Repin-képeket és Rubljov-ikonokat, nem hallgatnak Csajkovszkijt és Sosztakovicsot, stb.), hanem mindezek helyett „hazafias nevelésben” részesülnek, sőt. Ez pontosan ugyanaz a logika, mint Putyin logikája. A háború mindig emberellenes, természetellenes és kultúraellenes.

Ahol nagy hazafias nekibuzdulásban kukázzák a Háború és békét, ott végül csak a jelmondatok maradnak. Egyet rögtön tudnék is ajánlani: „A háború: béke”.

Ez tömör, világos és konkrét. Csak komolyan, szó szerint kell érteni.

Oké, legyen. Akkor elmondom, hogyan. Illetve, hogy miként.

Van az állítás, hogy az ukrán Könyvszövetség elnöke, bizonyos Olekszandra Koval szerint az ukrán közkönyvtárakból kiselejtezik az orosz irodalmat, lényegében mindent – a gyerekkönyvektől a klasszikusokig – ami „orosz”, és az egészet legjobb lenne bezúzni. A hír eléggé meghökkentő. Elsőként azt célszerű megnézni, hol jelent meg eredetileg az interjú. Pár kattintás, és kiderül: az Interfaksz-Ukrajna készítette (https://interfax.com.ua/news/general/834171.html…).

Ez könnyen ellenőrizhető, nem putyinista, orosz média, nem az RT és társai. Utána érdemes megnézni, létezik-e az ukrán Könyvszövetség. Igen, létezik, sőt: afféle kormányzati szerv (erre akár a Wikipédia is alkalmas, persze az ukrán, nem a magyar). Létezik-e, és a Könyvszövetség elnöke-e a nyilatkozó Olekszandra Koval? Bizony, bizony. Érdemes megnézni a saját Facebook-oldalát, ahol a címképben „Minden Oroszországból származó könyv világméretű bojkottjára” szólít fel, és maga is büszkén közli a vele készült interjúkat (https://www.facebook.com/oleksandra.koval).

Kis utánanézéssel az is kideríthető, hogy Koval az ukrán kormány kulturális tanácsadója, és az ukrán könyvtárügy felelőse, nem valami bevadult troll.

A hír – amennyire tehát megállapítható – sajnos, igaz. És az egész utánajárás néhány kattintás volt (ha valamelyik nyelv gondot okoz, ott vannak a fordítóprogramok). Persze, egyszerűbb, ha bármit és mindent, ami nem illeszkedik hézagmentesen az általunk vélt világba, kapásból fake newsnak kiáltunk ki. Csak hát, ugye, akkor mire fel gondoljuk a véleményünkről, hogy bármiféle értéke van?

Forrás: ujhet.com

1. Skandikamera:
   2022. június 11. 06:19

   „kiveszik a tananyagból A háború és békét”…és „ha valamelyik nyelv gondot okoz, ott vannak a fordítóprogramok”

   Erről jut eszembe: lett kollégámat a moszkvai egyetemen Tolsztoj fia tanította. Szerinte Lev bácsi a „Háború és Világ” címet szánta a könyvének, amit aztán „Háború és békére” fordítottak. A Мир ugyanis mindkettőt jelenti. (Ki lehet próbálni a Google translate-vel: a „Háború és Világ” és a „Háború és béke” oroszul Война и мир).