Mondták Vadmalacnak, hogy aki velük szemben áll, maszkot hord.
Vadmalac tétovázott, mert mosolygás volt, amit látott, homlokráncolás, ami intenzív belső életet feltételezett. Nem feltétlenül harcot, gyilkosságot.
És akkor az levette az álarcát.
Vadmalacnak földbe gyökerezett a lába. Kiégett tankokat látott, lebombázott házakat, színházt, iskolákat, utcán fekvő temetetlen holtakat.
”Akkor hát ez van. Álarc nélkül a valóság.”
Mozdulni nem tudott, de gondolkozni még igen

Forrás: szerző FB-oldala