Holdtöltekor bemelegítem a motort,
lesz, ami sosem volt, de azért
kő kövön marad, s a történelem is
gazdára lel még ma az ószeren.
Ne terpeszkedj a kanapén,
nincs istennőm, zoknit sem hordok,
a bunkerem kockavár, templom.
A harangok torkába vajon mi ütött?
Hát ti, lepkehálóval befogott csillagok,
miért utánozzátok a gyertyacsonkokat?

Hófehérke a szobatársam,
a világundort kívülről fújom,
androgün, ando muj, tudod… tanulnék,
kis zsebszótáram lehetnél, te dög.
Mesélj valamit északról, délről,
a gyarmatokról, a gyapotszedőkről.
De ha inkább a roller érdekel,
ha nem tudod, hogy a tonfát
Krisztiánnak hívják a jardon,
ülj vissza a hetvenes számú padba.

Lyukas vagy, mint a szétbombázott koton,
elhord a mámor, kisanyám, mint a kalucsnit,
aztán élned is kell még valamennyit,
hogy meg is értsd, ne csak élvezd a nyelvem.
Ha pénz az időd, teszek rád magasról,
neked se szolmizálok többet,
szerkessz össze pár édesded operettet,
kéregetők performansza ez,
a rugótlan órák javító műhelye
s a be nem kötözött sebeké.

2022. június 14.

Forrás: szerző FB-oldala