Kiss Székely Zoltán: (Z)iz(z)enet a múlt erdején túlra
Hiába hajlik a fű, akkor is levágják,
vissza nem tér a múlt, ha élő, akkor se.
Megmaradnak a korbácsolatlan gyávák,
s nincsen ember, aki itt mindezt megértse.
Magadra is gondolj és vigyázz barátom,
felejtett múltad fontosabb a jövőnél.
Ősök nélkül nem teremhet a föld, látom,
csak gazt, s nem ment fel, ha sebzetten eldőltél.
Sírjeled? Tévedés tündököl fölötte.
Felejtik könyved, versedet. Gúzsba kötve
töprengsz: Múltad árnyai csak hozzád szólnak?
Pontos szavak, ajándékai a létnek,
helyetted éltetve fájnak, tovább élnek.
Tanúi ők minden múltba csókolt csóknak.
2022. június 15.