Minap összefutottam egy kedves ismerősömmel, aki hosszú évek óta ingázik lakóhelye és munkahelye – Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda – között. Meggyőződéssel és meggyőzően mondja, hogy mikor Kolozsváron élt és dolgozott, akkor sem töltött kevesebbet naponta az autó volánja mögött vagy a tömegközlekedésben. S mintegy mellékes dologként megjegyezte, hogy ha autópálya vagy legalább gyorsforgalmi út épült volna a székelyföldi megyeszékhelyek között, az utazással töltött időt felére lehetne csökkenteni. De ez a lehetőség egyelőre mesebelinek – azaz valószínűtlennek – tűnik, s már annak is örülnénk, ha a Marosvásárhelyt Kolozsvárral összekötő pályaszakasz végre elkészülne, ha megépülne a kolozsvári pályakijárat, vagy ha tovább araszolna Nagyváradig a rég elkezdett észak-erdélyi autópálya. Ennek hasznát elsősorban a Kolozsváron tanuló-dolgozó székelyföldiek látnák, illetve azok, akik gyakran járnak Magyarországra vagy még tovább, ugyanis megmenekülnének a Nagyszebenig vagy Balázsfalváig tartó zötykölődéstől, amit mégis sokan vállalnak a dél-erdélyi pályán való gyors haladásért cserébe. Ezesetben a hosszabb út sokkal rövidebb idő alatt megtehető, mint a rövidebb. De a jelenlegi üzemanyagárak mellett nem biztos, hogy ez a legköltséghatékonyabb megoldás…

De nem sok reményünk van arra, hogy belátható időn belül autópálya szelje át a Székelyföldet, vagy legalábbis egy-két órányi autózásra megközelítse azt. Holott a pálya sok településnek fejlődést hozott.

Minap Nagyenyeden jártam, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei riporttáborában. Meglepett, hogy milyen könnyen megközelíthető a város és milyen gyorsan el lehet jutni onnan a közeli nagyvárosokba. Az időbeli közelség pozitív hatással volt a helyi magyarság sorsának alakulására is, ugyanis a város magyar alpolgármesterének beszámolója szerint nagyon sok fiatal költözött haza a városba, mert reggelente nem okoz gondot bejárni a kolozsvári munkahelyre és délután is hamarabb haza lehet érni onnan, mint például eljutni csúcsforgalomban Kolozsvár egyik végéből a másikba. A könnyű megközelíthetőség emellett újabb vállalkozások megtelepedését is magával hozta, így számos új munkahely jött létre, a munkavállalók otthon is megtalálhatják számításaikat.

A kis településeken való letelepedés mellett nagyon sok érv szól. A nagyvárosi szórványban – így Kolozsváron is – sok időt, logisztikát és szervezést emészt fel például a gyermek magyar óvodába való járatása, magyarul való iskoláztatása, ugyanis a magyar intézmények többnyire a városközpontban koncentrálódnak, a fiatalok pedig jórészt a városközponttól távolabb eső újépítésű lakóépületekben laknak, a gyereknek óvodába, iskolába, netán délutáni iskolán kívüli foglalkozásokra való hordozása felemészti az egyik szülő minden idejét. Emiatt költöztek haza az utóbbi időben a Székelyföldre a Kolozsváron élő fiatal értelmiségiek közül sokan, és ezért lett kelendő hely Nagyenyed is: könnyebb, egyszerűbb az élet a kisvárosokban vagy a városközeli falvakban.

Nyilván, a pálya építése számos vállalkozást csődbe vitt. Például azokat a vendéglátóhelyeket, amelyek létüket a hosszú és nehézkes forgalmú utaknak köszönhették, pihenést, kávét, olcsó reggelit-ebédet biztosítva az átutazóknak. Szeredától Kolozsvárig legalább három ilyen kedvelt helyem volt, manapság azonban csak elsuhanunk ezek mellett. Az élelmesebbek arcélet váltottak, más kuncsaftkört kerestek és találtak, mások meg okkal és joggal szidják a pályát, annak a településeket elkerülő forgalmát. De összességében vizsgálva hasznát megállapítható, hogy a sztráda hasznos dolog, tehermentesíti sok település úthálózatát, gyors összeköttetést biztosít térségek, városok között, megkönnyíti a közlekedést, a kapcsolattartást, elérhetőbbé tesz számtalan dolgot.

Ha meg nem akarunk száguldozni, nem sietünk, felkereshetjük a pályán kívül eső helyek nevezetességeit is.

Mert manapság ötven-száz kilométeres távolság nem kellene bejárhatatlan távnak tűnjön, sokan ennyit ingáznak naponta a mindennapi betevőért.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2022. június 14.