Mazochista halott
Mert ki nem állhatom a csillámporokat,
a teleírt pólók sem a kedvenceim,
üstökös sosem leszek.
Leginkább fekete hőlégballon lennék
vagy éppen az a pilóta,
aki a kosárból kizuhan.
Isteni élmény minden rizikó,
nem beszélve a perverz halálról.
Nemigen frankó, mondják a bölcsek,
szerintem mégis elfogadhatóbb,
mint a kocsma, a luesz vagy a kankó,
az én meghitt puszipajtásaim,
akik néha rám kacsintanak.
Kockázatokkal jóllakottan
felülről figyelhetném a várost,
vagy alulról Isten parkolóját,
anyámhoz is közelebb lehetnék,
családias, fekete öltönybe bújva.
Csak nehogy elröhögjem magam
a szorgos gyászhuszárok láttán,
ahogy a koszos tenyerüket tartják
merthogy belőlem élnek és halnak.
Meg aztán az a sok álsiralom,
a zokogásba rejtett kuncogások,
hogy ez a Gyuri épp olyan merev,
mint egykor a fasza volt,
de azért szépen kisminkelték.
Úgy sejtem, az ördög nem kopogtat,
nem csenget kétszer, nem is köszön,
fekete bakancsával rádrúgja az ajtót,
kiüti kezdeből a konyhakést
és kacér delnővé változik.
De az is lehet, hogy asszonyi démon ő,
akiből férfi lesz, rangos úr,
kalapot emel, majd végtisztesség gyanánt
a farodba hatol pofátlanul.
Sok képes újságot, videót nézegethet,
talán raboskodott is Doftanában.
Szóval az a bizonyos utolsó óra
mindenépp a fajtalankodásé,
melyben egyik fél sem tud veszíteni.
Kérdem én, akkor hol itt a hézag?
Ja, hogy a kertedet más öntözi,
meg más hullat érted könnyet?
Ez itt a föld, ilyen, ekkora,
szabja-varrja az emberöltődet,
végül felpofoz, te mazochista halott.

2022. június 17.

Forrás: szerző FB-oldala