AMI ÁTMEGY

– Mikor lesz már vége? – fakad ki Malacka.
Az árnyékos padon ülnek, a tóparton, s a távolt fürkészik.
– Mikor ér véget ez a szörnyűség? A mocsok, ami az agyamon átmegy naponta, a vér, a halál…?
Vadmalac nem szól. Mit is szólna? Megállítani a szennyes folyamot nem tudja. Azt, ott, a fejükben.
Neki is áramlik át a mocsok, főként tankok formájában, lakóházak omlanak össze, ártatlan civileket lőnek.
Együtt nézik a csillámló vízfelületet, az alá-alábukó szárcsát a négy kicsinyével. Ők biztonságban vannak. A padon. A háború a tudatukban folyik.

KALAP

A kalapját kérte, van olyan neki?
Fiatalkorában látta, hogy hirtelen bekövetkezett örvendetes eseményt kalapfeldobással egybekötött rivalgással ünnepeltek.
És ők készültek arra, hogy a diktátor feldobja a talpát, tehát alkalom adódik.
Malacka nézett rá, kezében kalap helyett egy…
– Sapka jó lesz? – kérdezte. – Proli népek vagyunk.

Forrás: szerző FB-oldala