B.Tomos Hajnal: Ez itt már alkonyom
Minden utam hurkát
lépéseim írták.
Most már tétovák
s a nyomaim
sarkamat marják.
Pedig unszol a tovább
s a kíváncsi vágy,
de lassan, mint homály
ólmosan telepszik,
rámfagy a megállj.
Talpamon sárként gyűl
lemorzsolt korom,
nappalom lassan hűl,
érzem és tudom:
ez itt már alkonyom
halottak nyomdokát kutatom.
Körbevett a kép egésze,
lyuk az arcom, semmi része,
lehull az éj ördögszárnya,
belém marnak farkasárnyak.
Pusztai Péter rajza