Ha tó vagy, sokan halásznak benned,
fogyatkozik az állomány,
ki-kihagy a halak szíve,
olvaszt a nap kohója.
Ha föld vagy elnémulsz,
ásnak, kapálnak
nap nap után, ha kifosztanak
repedezett fazékká változol,
kopjafa csúcsára dobnak dísznek.
Ha morajló ég vagy,
a vihar benned dolgozik,
durván megerőszakol a köd.
Sajnál a tó, a föld,
önmagadat sajnálod kétszer,
üres váróterem a lelked,
szemed a hold
színarany kampóján csüng.

Amikor a kőtömbök árnyékában
pipacsmező is voltál,
leszálltam az utolsó buszról.
Csokorba gyűjtöttem a tested,
felöltőm alá rejtettem az arcod,
kárminvörös halott.
És vittelek, vittelek,
lassan ballagtunk le a városig
a keresztek között.

2022. június 18.

Forrás: szerző FB-oldala