Először egyet kattant, következett rá három ropogás.
– Lőnek – mondja Vadmalac, s elugrik az ablak elől.
Erre Malacka is felkapta a fejét. Felemelt fejjel merevedett meg, akár egy gyík. Olvasott azelőtt az ágyban.
A vér is megfagyott az ereikben, amikor nyílt az ajtó. De csak a komájuk volt az.
– Kopasz fejemet eltalálta egy makk – mondta és nevetett hozzá, miközben vakarta a feje búbját, ahová a makk esett.
– Ja – lélegzett fel Vadmalac. Hát akkor az volt… A vihar leveri a makkokat, s azok a ház pléh tetejére esnek.
Malacka ezzel szemben borúlátóbb:
– Meggyengültek az idegeink.

Forrás: szerző FB-oldala