Mondd, úszol-e még velem a tóban
Egy versenyt, mikor a Hold megtelik?
S mersz-e merülni a ragyogásban,
Levegő és szó nélkül reggelig?
Pokolsár a talpunk alatt, égjünk
Van-e még benned a régi tűzből
Egy ugrás, hogy víz tükrére érjünk,
Egymást élesztve, dalolni szívből?

Mondd, tudsz-e sírni még annyi könnyet,
Hogy suttogjon tengerek dagálya?
És mondd, a gleccserré fagyott csöndet,
Hány izzó ölelésed olvasztja?
Mondd, ha egy tomboló vulkán lennék,
Csapódnál te is velem az égre?
Érezni a végtelent, hol elménk
Tovább lát a káoszon, fényévre

Honnan csöppnyi őrületet szór szét,
Gerjeszt petárdázó csillagokat.
Lásd, szememben virágzik még a rét,
Fecskék szántják a mély illatokat.

Mondd, ha egyszer árnyékom megfakul,
Elmédbe mit vés majd az értelem?
Futsz-e még a hegyre fel, hogy vadul
Jelezz, ha csillagútra tévedtem?

(Bukarest, 2018. április 17.)

1. Farkas Miklós:
   2022. június 21. 13:07

   Mennyi tűz, szenvedély, érzés van a fenti sorokban!
   Mély érzelmeket keltenek az emberben.
   A tomboló érzelmek között, milyen szépen hangzik az alábbi két sor:
   Lásd, szememben virágzik még a rét,
   Fecskék szántják a mély illatokat.
   Nagyon megérintett ez a vers. Köszönöm.

2. Kása Zoltán:
   2022. június 21. 19:08

   Nagyon szép vers! Farkas Miklósnak igaza van, nagyon megérinti az olvasót. És milyen szép lenne szavalva!

3. Urbán Jánosné:
   2022. június 21. 22:17

   Hatásos vers, a szokásos , érdekes képekkel. Új szerelem lobbanása volt?

4. Mihály Matekovits:
   2022. június 23. 17:25

   Nekem nagyon tetszik! M

5. Kocsis Attila:
   2022. július 7. 20:55

   Gyönyörű!
   Ízlelem mindenik sorát, szavát, gondolatát… Nagyon tetszik!!!