(Apám emlékére)

Minden mély álomba szenderült. Az éjszaka nyugalmát csak az ebek csaholása zavarta meg. Kórusban vonították a kutyák dalát. Egy idő után annyira fogtak, hogy az alvók is felébredtek. Apám, ki ébrenalvó volt, minden kis neszt, furcsaságot észre véve, felkelt az ágyból.
Beledugta lábát bakancsába. Magára kapta bélelt, posztó lájbiját. Meggyújtotta a viharlámpit és kilépett a vaksötétbe.
Erre már belém is belém szállt a félsz. Az ágy, amiben aludtam az ablak mellett volt. Vagy a kiváncsiságtól, vagy apámat féltő gyermeki aggodalmamtól, félre húztam a firhangot. Kikukucskáltam az ablakon.
A pislákoló fényt látva, arra jutottam, hogy apám még a tornácban állingált. Onnan ügyelőzködött. Kémlelte a kinti világot. A falu végén laktunk a temető mellett. Gyermeki ésszel úgy gondoltam, hogy onnan bárki vagy bármi bejöhet az életünkbe. Akár még a holtak szellemei is lehetnek s már láttam es, ahogy lopózkodnak eléfelé.
Bodri, a házőrzönk körbecsaholta apámat. Hangos ugatással, aztán ijesztős nyűszítéssel, mintha hátrafelé húzta volna az istálló és a csűr írányába. Közelikbe volt a tyúk és a disznópajta.
Apám alaposan szemügyre vett mindent. Benézett ide is – oda is. Megállt a rozzant kertkapunál és benézett a kertbe.
Egyre jobban futkározott bennem a félelem. Jaj, drága jó istenkém, nehogy valami baja essék! Csak akkor nyugodtam meg rendesből, amikor belépett az ajtón. Kioltotta a lámpit. Alíg hallhatóan mondta anyámnak:
– Valaki vagy valami járhatott odakint. Egészen hátra mentem. Még a temető felé es vigyázkodtam, de egy teremtett lelket sem láttam sehol. Még morognak a kutyák, de már alább hagyott ugatásuk. Aztán befelé fordult. Kicsi idő elteltével hallottam horkolását. Elaludt.
Lassan nekem es álom jött a szememre. Másnap mire felébredtem a frissen pucolt fűtőben pattogott a tűz, melege elárasztotta a házat. Aznap
az egész utca arról beszélt, hogy Zsuzsika néniék tyúkpajtájánál az éjjel egy róka ólálkodhatott. A tyúkpajta ajtajának retesze nem volt a helyén.
A reggeli számbavevésnél pedig hiányzott a sárgalábú jércike, a Kendermagos.

Steigerwald Tibor fotója

Forrás: Steigerwald Tibor FB-oldala