B. Tomos Hajnal: Nárciszmező
Fiatalasszony-anyám mosolyog rám,
meg én is, talán ötévesen –
szőke hajam fehérnek látszik
a régi képen, benne nárciszkoszorú –
anyám ölében is nárcisz, hatalmas csokor
s körülöttünk mezőnyi fehér virágpötty.
Úgy fogja anyám a csokrot,
olyan finom gonddal,
mintha csecsemőt tartana karjaiban,
(az anyák soha nem felejtik el
ezt a mozdulatot)
és csend van a képen,
belém szivárgó, tejfehér csend:
akkora, hogy hallani vélem
a több száz kilométerre ugató golyószórókat.
Pusztai Péter rajza