Nem tudom, feltűnt-e önöknek Klaus Iohannis kijevi látogatásának meglehetősen vegyes sajtóvisszhangja. A nyugati lapok többsége csak mellékesen jegyezte meg a román államfő jelenlétét abban a hírben, amelyben beszámoltak Mario Draghi olasz miniszterelnök, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Olaf Scholz német kancellár találkozójáról Volodimir Zelenszki ukrán elnökkel. A magyarországi média pedig egyenesen elhallgatta a tényt, hogy Iohannis Kijevben parolázott Európa legfontosabb vezetőivel.

A látogatás visszhangja a romániai sajtóban sem volt egyértelműen pozitív. A politikai kommentátorok egy része azon fanyalgott, hogy Iohannis csak mellékes, dekoratív szereplője volt az eseménynek, akire senki sem figyelt (a Deutsche Welle román kiadása ezt a következtetést abból vonta le, hogy Dmitri Peszkov orosz elnöki szóvivő még arra sem találta méltónak Románia elnökét, hogy gúnyolódjék vele, miután nyugat-európai kollégáin köszörülte a nyelvét). A Times New Roman vicclap pedig azzal szórakoztatta olvasóit, hogy Iohannis egy golflabdával levadászott egy orosz katonai drónt, illetve hogy az elnök arról panaszkodott, miszerint ez volt a legvacakabb nyaralása. A Transztelex magyar nyelvű hírportál a nyugati lapvéleményekből arra a következtetésre jutott, hogy Macron és Scholz számára kínos volt Iohannis jelenléte. Volt azonban olyan elemző is (Claudiu Degeratu), aki szerint Iohannis az amerikai érdekeket képviselte a találkozón és hozzájárult ahhoz, hogy a megbeszélések Ukrajna számára kedvezőbben záruljanak.

A hazai értékelésekbe nyilván az is belejátszik, hogy Iohannis népszerűsége a felmérések szerint jelentősen visszaesett (44-ről 29 százalékra). Ugyanakkor második és egyben utolsó elnöki mandátumának második felében az elnök kül- és belpolitikai súlya csökkent, a lakosság pedig érezhetően elégedetlen a teljesítményével (s akkor felfuvalkodottságáról, arroganciájáról még nem is beszéltünk).

Mindazonáltal úgy vélem, hogy Iohannis jelenléte Kijevben a román diplomácia egyértelmű sikere. Ha ugyanis Ukrajna nem tűnik el a térképről (ahogyan ezt a minap Szergej Lavrov orosz külügyminiszter felvetette) és az Európai Unió sem bomlik fel, ahogyan azt orosz politikai elemzők és szorgalmas magyarországi utánzóik már évek óta jósolgatják), akkor az orosz–ukrán háború lezárása után – s most ne menjünk bele abba, hogy ez területi engedményekkel jár-e vagy sem Ukrajna szempontjából – keleti szomszédunk egy komoly katonai középhatalom lesz, amelyiknek integrációs perspektívái a NATO-ba és az Európai Unióba kimondottan kedvezőek. A háború befejezése egyben Ukrajna újjáépítésének elkezdését is jelenti, amely igencsak figyelemre méltó befektetési lehetőségeket biztosít majd elsősorban azoknak az országoknak, akik a bajban Kijev mellé álltak.

Ebből a perspektívából elemezve Iohannis látogatását, megállapíthatjuk, hogy Románia külpolitikai pozíciója mindenképp erősödött. Bukarest ma Washington egyik legmegbízhatóbb szövetségese és ezt nem én mondom, hanem Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke jelentette ki nemrég. Ma pedig a legegyértelműbb és leghatékonyabb segítséget épp Amerika nyújtja Ukrajnának.

Az is figyelmet érdemel, hogy a három európai vezető politikus mellett nem Lengyelország, vagy valamelyik balti állam vezetője volt jelen Kijevben, akik pedig kezdettől fogva rendkívül határozottan ítélték el az orosz agressziót (Magyarország e tekintetben szóba sem jöhetett), hanem az a Klaus Iohannis, akit olykor joggal ironizál a hazai sajtó.

Forrás: ujhet.com