Nemrég meghalt egy lány. De mi csak szavazunk és szavazunk.

A lányt egy pszichopata ölte meg. Körülöttük azonban a társadalom történt.

A társadalom, amely felelősségre von, ha nem azt teszed az életeddel, ami a közösségnek jó. Ha nincs gyereked, nem járultál hozzá eléggé a magyarság fennmaradásához. Sokak számára ez az egyetlen szempont a boldogságod megítélésében.

Már ez is ostobaság: ugyan miért kellene bárki „megítélje” a boldogságomat? Nem attól egyéni, hogy az enyém? Nem lenne jó, ha a társadalom nem mondaná, hogy „mindenki törődjön a maga dolgával”, miközben az enyémmel törődik?

Ismerek olyant, akinek a szülei azt mondták, amikor sírva hazarohant, mert a szomszéd zaklatta, „biztos kihívóan öltöztél”. Olyant is, aki első magömlésekor azt hitte, bepisilt. A híres diszkréciónk tudatlan gyerekeket bocsát a világba, akiknek sem tapasztalatuk, sem információjuk, és ez utóbbitól az olyanok fosztják meg őket, akik most megszavazták, hogy „nyolcadik osztálytól az iskolában egészségügyi nevelésről szóló órákat kell tartani, ennek keretében zajlana a szexuális felvilágosítás a nemi betegségek és a serdülőkori terhesség megelőzése érdekében. Az elfogadott jogszabály értelmében a diákok kizárólag a szülők hozzájárulásával vehetnek részt ezeken a tanórákon.”

Nyolcadik osztálytól! Tudják ezek a szavazók, hogy egy hatodikos lánynak már barátja van esetleg? Hány lány nő fel úgy, hogy a férfinak mindent meg kell engednie, hogy a férfi viseli a kalapot, hogy neki szülnie kell a magyarság érdekében? Hány fiú nő fel ugyanabban?

Az egyik nyilatkozó a gendertől félti a gyermekeket. Holott az egész gender arról szól, ki hogyan viselkedik a világban, s hogy a lányok nem egyformák, ahogy a fiúk sem. Nem akarom nővé átműteni magam, de azt sem képzelem, hogy a nőnek valamiféle hangyakirálynőnek kellene lennie, biodíszletnek a férfi mellett.

De hogy is engedné a hagyomány nagy képviselője, hogy a nők/a férfiak ne mind egyformák legyenek, és ne ugyanúgy képzeljék el az életüket?! Elvégre rendnek kell lennie ebben a világban, melyben oly igen pusztulunk-veszünk!

Nem lesz szexuális nevelés, illetve kései és agyonellenőrzött lesz. A gyermekek gátlások korlátai között élnek továbbra is, és felnőnek az új szavazók, akik majd úgy szavaznak, „ahogy kell”. A leányok megtanulják, hogy ők szülésre valók, a fiúk, hogy az ő feladatuk „férfinak” lenni. A férfiak viselik a kalapot, és odaütnek.

Ha egy nő panaszkodni kezd, még az anyja is azt mondja, „ilyen az élet, kislányom”. Meg se gondolja, mit mond, meg se kell gondolnia: évezredek óta mondja ezt. „Én is kibírtam, te is ki fogod.” „Én megmondtam.”

Ha egy kisfiú bepisil, az apja hátat fordít, mert „egy férfi nem sír”. „Egy férfi nem pisil be.”

És amikor ismét megöl egy pszichopata egy lányt, széttesszük a kezünket: pedig mi mindent megtettünk! Hát valóban.

Forrás: A jódeménység foka-blog