Vadmalac a fokozatokról tartott kiselőadást:
— Mert nem rontunk ajtóstul a házba.
— Van hadnagy, főhadnagy, százados — mondta. Közönsége a családon kívül a komája volt, tehát a szokásos kör.
Tekintete a monitorra esett, valami könyvet látott rajta, nem mozdult a kép, valamelyikük kinagyította.
Folytatta volna, de akkor furcsa érzés kerítette hatalmába: mintha valahol, a közelében égettek volna. Gondolatpernye szállt a szemére, amitõl könnyezni kezdett.

*

Malacka összegyűjtötte kertje kertje virágainak a magját, tavasszal meg elvetette őket.
Elbűvölve figyelte, hogy abban a többnyire kicsi, alaktalan, jobbik esetben kerek és száraz magban élet van. Élet van elrejtve.
Tavasszal maga mellé ültette Vadmalacot, ketten kézen fogva várták, hogy a mag kicsírázzon.
És minden tavasszal megtörtént a csoda. Mindketten nagybetűvel, nagy ”Csé”-vel gondolták.

Forrás: szerző FB-oldala