min csámcsogna a világ
mert azt teszi, hangosan
ha nem azon, ami nem sikerül
nem úgy, nem akkor
örülni nem tud
csak időlegesen s kár-örülve
mindig zabál és lenyel keresztbe
nem más, egy nagy gyomor
ha túleszi magát, kihány
egy ideje folyton öklendez
s okád, okád
hányadékában élünk és nagyon büdösen
a csillagok is elkerülnek hullás közben
melyik hullna boldogan pöcegödörbe
más fogalmaim lennének róla
de részem mi nem a világé
dalol így s énekel régóta:
…kell ott fenn egy ország…
azt hiszem mert sok embert látunk
vágyunk el oda – ahol nem változunk
azt hiszem azért van lélek bennünk
hogy Istent várjuk
ma reggel a madarak megint énekeltek
üzenet az égből – erről nem tehetek
lekottázza lelkem a hangjuk
neked énekelek – szól az Úr – hallod?
ha nincs egy szikrányi elvágyódás bennem
nem vagyok több, sárdarab, göröngy
fogalmazhatok költőiebben
lényege: lelketlen
Uram – írtam le első versem első szavát –
Te tudsz engem, tudsz engem!

*

m i f á n t e r m e k

mindig arra vágytam
közölni
de a szónak értéknek kell lenni
a felületek kisajátítódtak
tolakodni kellett, én nem tudtam
mert ki szabja, szabhatja meg
mit érzek, érezzek, mondjak, üzenjek
szívem diktálhatott egyedül
még azt sem tudtam, mi fán termek
tudom, most vénségemre
más nem lehettem, nem lehetek
szócső, postaláda, hírvivő
a többi csak rám akadt menetközben

2022-06-24
(nk)

Forrás: szerző FB-oldala