Alaposan felöntött a Koma a garatra, Vadmalacnak a hátán kellett hazacipelnie.
”Vizsgáztatta” útközben:
– Nahát, te szent aztán nem vagy…
Ebben egyhangúlag megegyeztek.
– Iván?
A Komát a rosszullét környékezte a kérdés hallatán, mire beleburrogott a Vadmalac sörtéjébe:
– Brrr.
– És hát hol itt az éj? – kérdezett tovább Vadmalac. Csillámlik a reggeli tó, ahogy elhaladok mellette, alig tudom nyitva tartani tőle a szemem.
– Itt – válaszolta a Koma. És jobb csülkével körbemutatott. Kissé tétován, nem lehetett tudni, hogy éppen egyensúlyoz a Vadmalac hátán, vagy az egész Tölgyesre kiterjeszti a sötét éj fogalmát.

Forrás: Lenolaj.hu