Ha mennem kell
elballagok
ha téged menteni
rohanok senkit sem kímélve
kicsit sem nagyot

majd néhány karcot faragok
a falamra hogy ne felejtsem
haragomban kutyaként ugatok
és harap a lelkem

ám lenyelek minden ájtatást
öklöm legyen az osztó
ha szavamat nem állom
ne háljak soha álmaimon
veled szövött álmokat sehol
sem otthon sem írva

Te asszony mohón nyeljed
minden körmöddel
igaz hős lehetsz
véremben

ne trappolj hát
önmagad tereled tévútra
saját lelked rejtve/sírva
mintha szívedben is szél fújna
és nem találnád többé
elherdált esztendők nyomát
elrejtőzni vermed lyukába sem
vár holmi Ararát –

jövőd már nincsen
lásd sehol megírva
hiába trappolnál
bármerre már –

Forrás: szerző FB-oldala