Egyesek szerint jófej voltam,
ma öröm, ha észrevesznek
Viselem láthatatlansági
mellényét az öregeknek.

Fiatal koromban sem voltam
különösebben látható:
tenger-végtelen volt az élet
s én félszemű kalózhajó.

Kincseket gyűjtöttem halomra:
különös mosoly aranyát,
az ölelések gyönyör-gyöngyén
föl-fölragyogó éjszakát –

ó mennyi-mennyi régi emlék
halványul a bőröm alatt!
Ifjúságom a mélybe süllyed,
csupán a ráncok látszanak,

s a ráncokra árnyék telepszik:
kételyeim patinája.
Jófej-múltam mind reá őszül
a Jósisten szakállára…

2022.03.30.