B. Tomos Hajnal: Lépések
Bokáig harmatos rétbe,
gyermekcikázásba,
meleg kenyér-földbe,
térdig égő mákvirágba,
szélbe, kékbe,
láb alá surranó holdfénybe –
mint idegen tájon szerelvénybe,
szegycsonton dübörgő szerelmekbe,
aztán egyre mélyebbre
a kavicsos, békalencsés,
hínáros mélyvízbe…
holnap talán
a test-csupasz semmibe.
Pusztai Péter rajza