Volt egy úr, tizenkét gyermek apja,
és a feleségének a napja.
Vagy a holdja, már egyremegy –
a lényeg, ami egyszeregy:
úgy érezte, ami szexuális,
az teljesen materiális,
és ilyen értelemben ő,
az Isten kezében növő,
nem szavazhatja meg a parlamentben,
mert a gyerek nem tudhatja meg,
hogy lehet szemtől szemben,
sőt, háttal is,
nemcsak tegnaptól, de mától is,
hát ez, kérem, közbotrányokozó,
arcátlan, mint a szomszéd Zozó,
mert a gyermeket a Szentlélek,
és a hálaének.
Őszenátorságát nem zavarta,
hogy sok gyereknek kamasz az apja,
az anyja pedig pláne kiskorú.
Azok nem emberek, mondta a szigorú,
nem mellesleg kisebbségi szenátor,
ez az intelligencia-generátor.
És így meg nem szavazódott a nevelés,
megszavazódott viszont a terelés,
ez a régi erdélyi hagyomány,
ez a teljesen nyílt talány.
És ma, amikor minden kölyök
iphone-nal lődörög,
és mindegyik tudja,
mivel egye a fánkot:
a parlamentben nem szavazzák
meg a realitást.
De hát nekünk kellettek a hülyék:
szavazatunkon mutatnak fügét.

Forrás: szerző FB-oldala