Utaznom kellett messzi tájra, mégis itthon maradtam.
Hogy lett volna nélkülem? Tanúja lettem akaratlan.
Kíváncsi avatatlan énem, titkokat szimatolva
rezzent. Meglestem, hogy gazdátlanul mi is történt volna.
Nem sok. Polcom méltósággal bírta a rengeteg könyvet.
Asztalom nem csak nekem, a maga örömére görnyedt.
Kertem megvolt nélkülem, bimbót bontott, záporban ázott.
Lopva lestem ablakon át: magának büszkén virágzott.
Kétely emészt azóta is. Ölembe pottyant ajándék
csupán a széncinke dala, körte virág, lepke-árnyék?
Lehet, hogy már nem is kellek? Nézem hálásan s riadtan
földem, vizem, egem, hazám. Mint ki mégis itt maradtam.

2022. június 28.