Rémálom üldöz, torzonborz vérmedvék,
hangom hördülve tör fel a torokból,
házunk, istállónk, udvarunk szétverték,
csak én maradtam habzsoló torokból

földbe gyökerezett lábbal, csöpp levél
sarjad az ágamon, heges szilárdra
karmolják kérgem, talpalatnyi tér,
amely még végleg nincsen leigázva.

Fel- felriadok álmomból lucsokban,
kerget a bíró, és verik apám,
tévelygő lábbal is messze futottam
volna, túl önkények zord igazán,

gyermekként, akit éhesen követ
sereg vad, és senki meg nem követ.

Forrás: szerző FB-oldala