Mi van, ha egy szép napon
elém teszik a forgatókönyvet,
hogy játszanám el ezt és ezt,
vagyis A SZEREPET,
a legkényesebbet, mit
valaha emberre osztottak:
a Messiás bőrébe bújni
akárha párhuzamos térbe,
mármint megszabatlan időre
a legtisztább,
a legszerényebb
a legtökéletesebb lenni,
egyik napról a másikra átszületni
a vízenjáró
a lepragyógyító,
a satöbbi, satöbbi istenemberbe….
Nem, ez nekem nem fog menni,
hátha kiátkoznak, megköveznek,
leköpdösnek a többiek,
a hozzám hasontó tömbemberek,
mi van, ha kővel dobálnak,
mint szentségtörőt,
vagy kificamodik a bokám,
a hullámok szikláin egyensúlyozva
és a templom párkányán
pofán legyint farkával a sátán.
Nem, az ilyesmi nem nekem való,
inkább tovább játszom
a közembert futtató
langyos mindennapot-
jobb nekem elvegyülni névtelen,
védekezni s odasózni,
elrohanni-visszanézni,
összeveszni-kibékülni,
átadni és visszakérni,
mert csak egy van
s talán az sem a valódi.
Aztán este összekulcsolt kézzel
mindent megbánni
esküvel ígérni, hogy holnaptól
becsszóra, sokkal de sokkal jobban……
s persze gyakorlom majd
a vízenjárást, nagy szorgalommal.

Forrás: szerző FB-oldala