Soha nem mondasz semmit, az a jó,
de elárad az arcodon a szósz.
A retorika furcsa egy kanóc:
semmit nem mond, egy bárdolt tahó.

Ami ma jó, az holnap sose rossz –
mért kellene ing, hogyha van majó?
Messzire száll s miénk marad a szó,
tisztának tűnik, s mégis csupa kosz.

Nem vettük észre, zárva a szívünk,
Istentől jött, hát tiszta a hitünk,
akármi van, mi nem vagyunk hibás.

Szüljetek tovább, mi meg nevelünk,
hisz végül is olyan mindegy nekünk,
kit zaklatnak, s ki az, ki nem hibás.

Forrás: szerző FB_oldala