Mikor hajnali szellők riadót fújnak,
a turbánliliomok is előbújnak.
Sárga rezedák, nyírek, hársfa bálványok,
aszatok, nagy ördögszekér-boszorkányok,
nőszirmok, tárult combú nadálytő-ringyók,
szépséges méreggyilkok, kónyavicsorgók,
luc görcsbe rándult ága: boszorkányseprűk,
csigolyafűzek, füzikék, keserűfűk,
homályba vágyó pajzsikák, ördögbordák,
lopják egyre a sárga virnáncok bojtját.

Halk zenére lendül a fekete bodza,
medvetalp, tyúkláb ritmust tőle orozza.
Szikár erdei iszalag inda-karja
csimpaszkodik, rózsák derekát csavarja.
Szellő pörgeti szömörce bóbitáját,
vadkender talmi ékét, zöld tüll ruháját,
kergeti a csormolyát eszelős táncba,
üstökét a kék bakszakáll széjjelrázza.
Tisztesfüvek, kakukkszegfűk, torzonborzak,
varjúhájak, zsoltinák közt ugrándoznak,
hamvas szeder, vackor ropja ropogva,
erdőszéli ezüst nyárfát ajnározva,
fürtös zörgőfű rázza a kasztanyettjét.
Aszatok hófehér álmukat feledték,
s táncra hívják a madárberkenye bokrát,
fecsketárnicsok kis harangjukat rázzák.

Egyre merészebben, egyre szilajabban
zsidócseresznyék aszott bogyója robban,
boszorkánykör közepén sután a sátán
tinórrú, s galóca járják méregtől kábán.

Álmosan tekint rájuk a morcos molyhos
tölgy is, kihúzza derekát a kocsányos,
bibircses kecskerágó a fénybe bandzsit:
Nap-forduló örömtánca alakul itt?

S mire a már késő Nap aranylón felkél,
s csilláros ökörfarkkórók molyhos testén
felcsillan első fogyó napi sugára,
a tisztás eddig világló mécsvirága
kialszik, magszóró bíboros kosbora
felissza hajnal harmatát s az est bora
mohokba ivódik mohón. S Kánikula
lesz egy csapásra a tikkadt erdő ura.

2022. július 3.