MIÉRT, HOGY A TETŰ BÁTOR?

Feljött a csillaga a mocsokban vájkálóknak, a nép hiszékenységére spekulálóknak, a köpenyegforgatóknak, a gonosz rágalmazóknak. Nincs nap s nincs lap, hogy valamivel meg ne sértenének, meg ne taposnának, bele ne gázolnának a becsületünkbe, az önérzetünkbe, hogy ki ne oktatnának, meg ne fenyegetnének, rendre ne intenének. Kik? Ezek a tetvek. Ezek a tehetségtelen senkik, akik ilyképpen próbálnak a felszínen maradni, tiszavirág-életű betyárkodásukat tovább éltetni, halászni a zavarosban, amíg még lehet: tulajdon mocskokat, ezt a bűzös „agycsere”-terméket ránk fröcskölve…
Ki is mondta csak, Istenem? Mert perelni ezekkel nem szabad, ezeket csak a megvetés, a nevetségessé tétel hallgattathatja el. Ki mondta, jól mondta, így van valahogy: „Miért, hogy a tetű bátor? Védi őt egy betűtábor!“

Népújság, 1990. május 30.

CSELÉNYI BÉLA: A KOLOZSVÁRI FŐTÉREN UTOLJÁRA

félresikerült regény a főtér
amint toporgok
várva az órást
most úgy esik rá a fény
mintha valóban szép lenne
s a bódéban almanach piroslik
nem nyílik a patikamúzeum
sosem voltam a patikamúzeumban
nézem mátyás zöldre vert tábláját
most végigolvasom
életemben először
és eszembe jut egy épkézláb szabédi-ötlet
mi lenne ha otthon érezhetném magam
1989

Népújság, 1990. május 3.