Albert-Lőrincz Márton: (Kóbor lovag)
Vannak a tájak s
vannak az emberek,
vannak a nyelvek és
vannak a beszédek;
istenem, mind be szépek.
S ahogy alakulnak a szavak,
a félmondatok, a mondatok,
s megtestesül a szöveg,
amit az ember költöget
s elmond, mint egy tündérmesét,
egy verses kadenciát,
vagy elmormol, mint egy
bús imát.
Pusztai Péter rajza