HADNAGY JÓZSEF: szökés

nem az éhezés
negyven történelmi napot
is kibír a gyomor
sem a hideg fűtőtest
egy belső óra ketyegett
elvégeztetett
így lettem én is
kismánusa a történelemnek
mikor ütött az óra
micsoda tengermoraj
lánctalpas robaj
fölkoncolt terhesek
megtámadott betegek
tehetetlenek
hamisíthatatlan jajgatása
királyi páros
történelmeikkel arányos
történelmi kerek
fejgurulása
írogattam mindenfélét
„ha maradtam volna”-cikcakkokat
a véres margóra
ám az idő mellettem s miért ne
hisz egy kicsit én is meglöktem
nem szégyen ez s vállalom azt is
vissza nem térek bár fájnak a hegyek
daganatként nyomják az idegeket
vissza nem térek
vállalom én sokat fizettem
valutában fél élet nagy előleg
s ó hányan vagyunk ki adja vissza
fél életünk s ki tudja tán halálunk
szomorú jelek mutatják
a kiáltó szó amit együtt kiáltottunk
visszhangtalanul loccsan szét
képzelt nagy múltak csődös bankfalán

A szerző Égő fák című kötetéből (Custos, 1994, Marosvásárhely)