Falun az fut, aki lopott valamit. Vagy aki éppen kési le a buszt, vagy kergeti a medve. Épeszű felnőtt ember, aki se nem lopott, se nem kési le a buszt, se nem kergeti a medve, falun nem fut. Nincs amiért. Kivéve, ha futó az illető, és vidéken lakik.
Szokatlan látvány, pedig egyre inkább közkedvelt mozgásforma, főleg annak, aki egész nap az irodában dolgozik, széken ül, képernyő előtt. No, de aki egész nap kaszál, takar, szánt, vet, rendezi az állatokat, annak eszébe sem jut, hogy csak úgy fusson, s gondolom, az sem jut eszébe, hogy más ilyesmire vetemedhet ‒ mármint arra, hogy kilométereken át fusson azért, hogy aztán egyszer csak megforduljon, s hazainduljon. Még csak nem is azért fut, hogy elérjen valahova, hogy A-ból eljusson B-be, hanem elindul, tesz egy kört, s ugyanott van, ahonnan indult. S nem is azért, mert bajnokságra készül, vagy az olimpiára. Csupán azért indul el, hogy fusson. Közben pedig óhatatlanul találkozik falustársaival, akik a mezőről jönnek. Ülnek a traktor vontatta remorka tetején, a szúrós ‒ de igencsak jó illatú ‒ szénában, s arra gondolnak, hogy bezzeg, ha te is egész nap kint takartál volna a kaszálón, nem lenne kedved futkorászni. Azt, hogy erre gondolnak, egyrészt a rosszalló tekintetekből lehet kikövetkeztetni, másrészt a bátrabbak ki is mondják hangosan.
Én is futok, én is falusi vagyok, úgyhogy jól ismerem az összes tekintetet, amit egy falun futó kaphat. Én általában jól megmosolygom ezeket a reakciókat, s futok tovább. Sokszor kérdezték meg, hogy ugyan biza, fogyókúrázok, hát minek kell futni? Egy öreg bácsi, aki látta, hogy már el vagyok fáradva, huncutul mosolyogva csak annyit kérdezett: menyen-e, na? A legviccesebb az volt, amikor egyszer szekérről szólt le egy ipse, hogy „Ejsze sportolsz?”. Erre, őszintén, nem tudtam, mit mondjak, mert kivörösödött fejjel, izzadtan, hangosan szuszogva még az a szarkasztikus válasz is kevésnek tűnt, hogy „Nem, kötök”.
Nem sok jutott nekem a székely furfangból, s az a kevés is, ami van, jól megválogatja, hogy mikor jöjjön fel a felszínre, úgyhogy végül, azt hiszem, csak annyit mondtam, hogy igen. Azért csak ennyit, hogy legyen egyértelmű, hogy aki futócipőben fut ‒ mindegy, hogy falun vagy városon ‒, az sportol, és azért sportol, mert mozogni kell.

Forrás: Hargita Népe