(gondolattöredékeim az elmegyógyintézetben)

1.

láttam a világ falióra sötétjét
perceit számolta odabent a vén idő
meleg tó-teste újszülött lármafa ék
ki olvasni tud fák bokrok ágaiból azt hittem én
gödör-szemünk nyitott temető
a törvényhozót nem fogja már se vers se szégyen
ki az kiben ott birkózik
az iszap és a lelkiismeret – kérdezed begyógyszerezve
halljátok-e urak ti rabszolgatartók
mi lesz veletek ha isten és ember ellen mentek

2.

mi egyet megtanultunk
öltönyös kecskepásztoroktól ne várj bocsánatot
zsarnokok zsarolnak – mi választottunk
beláthatatlan ahová jutottunk
Istenhez könyörgünk majd adjon új törvényeket
miközben a régiek közül egyet sem tartottunk be
mire neveled gyermeked
azt hogyan miként magyarázod neki meg
béke az ahol temérdek fegyver vesz körül
hol az emberélet semmit sem ér
álmodban még álmodom
próbálkozom csak mondom