JÖNNEK A GAGAUCOK!

Mármint a politikai porondra jönnek. Mert a világ így megyen: van legeslegnagyobb, van legnagyobb, nagyobb, nagy, közepes, kicsi, kisebb, legkisebb, legeslegkisebb. Ezek a gagaucok egészen picinyek a népek tengerének nem is a legközepén, hanem csak ehelyt, itt Dél-Moldáviában, azaz szovjet Moldovában, vagyis abban a Moldvában, amelyben a többséget alkotó román nemzet(rész) végre maga veheti kezébe sorsát Ezek a gagaucok körülbelül kétezren lehetnek, szegények. A XI. században települtek ide — oda! — a Dnyepper völgyébe, és hát Istenem, megvolnának egyébként ők is. Ahogy lehet, ahogy engedik. Mohamedán vallásukat ortodoxra váltották, talán ez volt egyik feltétele megmaradásuknak. A TASZSZ közleménye szerint Komrat szovjet moldvai városban megtartották a gagaucok lakta területek népi képviselőinek első kongresszusát, és ott kikiáltották a Gagauc Köztársaságot. A kiadott nyilatkozatukban leszögezik, hogy a Moldova SZSZK Legfelsőbb Tanácsa által elfogadott szabályozó intézkedések nem veszik figyelembe a gagancok és más kisebbségek érdekeit. A kongresszus táviratokat küldött Mihail Gorbacsov elnöknek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, melyekben kéri a Gagauc Köztársaság elismerését.
Barátaim, a gagaucok. Én már látatlanban is nekik drukkolok. Tudom, sejtem, el fognak bukni. Egyszer, kétszer, ki mondhatná meg, hányszor. Ám én akkor is velük érzek. Ezek a földlakók most élni kívánnak egy furcsa szabadsággal: gazdát akarnak választani. Ha úgy tetszik, parancsolót, akár elnyomót. Mert nem mindegy, ki nyom el, feleim, ők azt kívánják, hogy direkt a nagy Szovjetunió nyomja el őket, s ne a kisebbségből hirtelen többségi uralkodó nemzetté vált eddigi sorstárs, az államalkotó. Mert ez, úgy tűnik, sokkalta türelmetlenebb, mint a nagy szovjet Misa. Ez nem ismeri el őket etnikumként. Valóban, sokáig lehetne vitázni, mi az, hogy etnikum, mi az, hogy etnikai csoport, van-e joga ezeknek a gagaucoknak ahhoz, hogy precedenst teremtsenek itt, az Urálon innen (és túl), az önállósodásra, a „szeparatizmusra”. Hiszen a Szovjetuniónak annyi az ilyen kicsiny etnikai csoportocskája, talán nincsen is pontos kimutatás róluk. És ha ezek mind-mind köztársaságosdit kezdenek játszani, vége a világnak. Fene tudja.
Mindenesetre érdemes végiggondolni. Ha volt kurd kérdés, és Bajor Andor „nem értette, nem érti“ a kurdokat —, íme, jön a gagauc-kérdés. És illetékes nagyok és nagyobbak értik a gagaucokat. Értik, megértik —, de nem fogadják el, amit azok akarnak. Slussz, ennyi.
Jönnek a gagaucok. Sok-sok gagauc jön. Mert ha a világ minden gagauca megindul és jogait próbálja érvényesíteni, akkor lesz itt hadd-el-hadd.
Nekik drukkolva magunknak drukkolunk. Nekünk nem köztársaság kell, az van. Nekünk csak béke kell. És egyenlő jog. Az nincs.

Népújság, 1990. augusztus 29.