A Greenwich Csillagvizsgáló igazgatója ma egy tudós asszony, dr. Margaret Burbidge, így a királyi csillagász címét első ízben viseli nő. Eddigelé – a felületes felfogás szerint – egy nő inkább maxi szoknyát, mokaszint vagy madárkalitka alakú kalapot viselt, mint királyi csillagászi címet.
Bár mindannyian a nők egyenjogúságának hívei vagyunk, egy pillanatra meghökkenünk ezen az új viseleten. Sőt aggodalom tölt el bennünket, ismervén a divatok terjedési sebességét. Lelki szemeinkkel látni véljük, amint számtalan hölgy sétál az utcán, és mindenik lila szitakötőszemüveget, széles bőrövet, valamint királyi csillagászi címet visel.
Ez a gyakorlatban azt is jelentené, hogy már a közeljövőben befellegzik a királyi csillagászatnak, mert a viselet hóbortja után a rongybegyűjtők sem adnak a királyi csillagászatért egy valamire való edényt.
Van azonban egy döntő ok, amiért a királyi csillagászati cím nem válhatik divattá és megmarad oly kizárólagosnak, mint amilyen háromszáz esztendőn keresztül volt, ameddig férfiak viselték. Dr. Margaret Burbidge ugyanis a rádiógalaxisok tanulmányozása útján több évtizedes tudományos munkával jutott hozzá, hír szerint a világ csillagászainak osztatlan lelkesedése mellett. Márpedig a csillagászok általában óriástávcsővel nézik meg, hogy miért érdemes lelkesedni.
A tudós asszony így a mi nagy fokú megbecsülésünk mellett vezetheti a híres csillagvizsgálót, már természetesen amennyiben megbecsülésünk a számára valamit is jelent, és nem tekinti örömünk tüzét szalmalángnak a 248 cm-es „Newton teleszkópon“ keresztül. Ugyanis ilyen méretű a Greenwich Csillagvizsgáló óriás távcsöve Herstmonceux dél-angliai helységben.
Ebből szabad szemmel is látható, hogy Greenwich nincs többé Greenwich-ben. A csillagdát, amely számunkra diák korunkban sok nehézséget, fejtörést és kiejtési zavarokat okozott, 1948-tól kezdve fokozatosan elköltöztették. Sajnos, az új helység kijelölésekor nem vették eléggé figyelembe sajátos szempontjainkat, mert a városka neve nem kímél meg bennünket az újabb fejtöréstől és nyelvünk botladozásától. Holott az elköltöztetésnek talán ez lehetett volna az egyik titkos célja. De ahogy a bonyolult ügyek megoldásánál lenni szokott, végül Greenwich-et átszervezték Herstmonceux-vá. Azóta van Greenwich Herstmonceux-ban.
A földrajzi zavar megindoklására a szakemberek azt állítják, hogy a Greenwich-i Greenwich-ben füst van, viszont a Herstmonceux-i Greenwich-ben kedvezőbbek a légköri viszonyok… Erre csak azt mondhatom, hogy a legtöbb logikai és szervezési zavart minden korban légköri viszonyokkal, frontátvonulással és váratlan fagyosszentekkel szokták magyarázni… Sajnos, itt már befejezett tényekkel állunk szemben: hiába javasolnánk, hogy Greenwich-et vigyék vissza Greenwich-be, mert nekünk, olvasóknak az még mindég jobb volt… Képzeletünket fölöslegesen terheli – sőt meg is haladja –, ha Greenwich nem Greenwich-ben van, hanem Herstmonceux-ban. Erre a válasz fájdalmasan egyértelmű: márpedig ezentúl Greenwich Herstmonceux-ban van, és akinek ez nem tetszik, veheti a kalapját, királyi olvasói címét, és oda mehet, ahová akar, mehet a Nagyszeredai Kiskeddre pünkösdölni.
Természetesen nem kell – és nem is szabad – idáig éleznünk a dolgokat. Tudomásul vesszük, hogy mi a helyzet Greenwich-csel, és nyelünk egyet, de az ügyet, mint újabb világproblémát, megjegyezzük magunknak.
És valóban, meg kell jegyeznem, hogy én már régen gyanítottam a valót. Gyerekkorom óta – talán amikor egy tüntetés után a város üvegcserepein jártam – sejtettem, hogy az időt Greenwichben számolják ugyan, de valami nincs rendben Greenwich-ben. Talán rosszul számolnak: amit össze kellene adni, azt kivonják. Esetleg a Holdból számítják ki a napot, a Nap járásából pedig a tavalyi újholdat. Valamit mindenesetre összecsereberélnek: amióta így folynak a dolgok Greenwich-ben, szokatlan üstökösök tűnnek föl, a tisztességes üstökösök pedig szőrén-szálán elvesznek.
Tulajdonképpen örömmel fogadom a hírt. Tehát Greenwich nincs Greenwich-ben. Ebben áll a baj. Legalább tudjuk. Még csak azt tenném hozzá, hogy egy régi helyzet lett nyilvánvalóvá. Amikor Greenwich még a helyén látszott, már akkor se volt ott. De titkolták. Most végre nyilvánosságra került a térbeli zavar. Persze csak mellékesen. Mert a hír arról tudósít, hogy dr. Margaret Burbidge elfoglalta igazgatói tisztét a Greenwich Csillagdában, amely Herstmonceux-ban van.
Mintha a tudós asszony kinevezése lenne szokatlan, és nem Greenwich elvándorlása! Úgy hiszem, a ravasz hír mégis reménykeltő. Az asszonyok nemcsak a tudományt képviselhetik. De ép érzékükkel, szeretetükkel arra is képesek, hogy az elgurult Greenwich-et vagy a kallódó időt a helyére tegyék.

Megjelent A Hét III. évfolyama 27. számában, 1972. július 7-én.

Forrás: ujhet.com  portál